:)

Álom

Egy csodás éjjelt álmodtam
Sodródtam veled az árban, 
Karjaid biztonságában. 
Te irányítod az álmaidat. 
Én irányítom az álmaimat...
Mert az álom mindent megad, 
Mit a valóság megtagad.

Csodás kertben veled jártam, 
Engem csodált szemed párja, 
Csak mi ketten a világban
Nem létező szép álomban...
Érezhetem, hogy velem vagy
Bár léteznél! Álom maradsz...
Minden perc mennyei manna.

Ölj meg inkább te ezerszer, 
Mint a való világ egyszer,
Szeress, gyűlölj, ölelj, ölj meg, 
De el ne hagyj sohasem, 
Mert csak rád van szükségem.
Csak maradj, maradj velem, 
Ne engedj felébrednem!









Még mindig érzem az érintésed nyomát,
Érzem, mert fáj és éget.
Vetnénk már ennek véget!
De nem megy, mert félek, sőt most már rettegek,
Suttogva ejtem ki nevedet.
Rám nézel, szemedben dühöngő köd,
Szerető éned fölött őrköd.

A kulcsot keresem, de nem találom.
Elég! többet én már nem is kívánom!
Ha ez kell, hát süppedj nyomorult magányodba,
Nézd, ahogy elmegyek, bár még látsz halványodva.
Nevem suttogod s én csak annyit kelletlen:
Nézd! nézd mit tettél velem?!
Szívem kulcsát immár én is eldobom,
Vele oda lesz örömöm, bánatom s minden gondom. 









Félek a jövőtől,
Félek a múltamtól,
Félek, hogy elhagysz majd,
Félek, hogy itt maradsz.

Félek újra eléd állni,
Bocsánatért könyörögni,
Félek, mert te megbocsájtasz,
Pedig én rá nem szolgáltam.

Félek, mert már elrontottam,
Sokszor, mint tán más még soha.
Esélyt adtál újra nekem.,
S egyszer nem fogsz. Ez félelmem. 

A könnycsepp: 

 Csillogó gyémánt
Ékkő, mely hamvából éledt újjá.

Gyógyító szérum,
Mely mindig csak enyhíti,
A bánat vágásait el nem tünteti,

Csodás ajándék,
Mit csak annak tudsz adni,
Akit képes vagy igazán szeretni.